Itt vagyunk egy csomó ilyen olyan program, reformterv, megszorítás után. Most éppen a Széll Kálmánról elnevezett az aktuális. Felborzolja az idegeimet a 15 éves tankötelezettség, a nyugdíj, a felsőoktatás és még sok minden. De volt itt már tandíj, vizitdíj és még kitudja hány kezdeményezés.
Az előző kormányzatnak nem sikerült keresztül vinnie akaratát, mert számos hibát elkövetett. Olyan nagyokat, hogy most isszuk a levét ettől a kormánytól vezetve. A FIDESZ, Orbán Viktor zseniális taktikai érzékének megfelelően semmit, de abszolút semmit nem árult el terveiből. És a nép, ezt bölcs hallgatásnak vélte, és tapsikolva adott kitöltetlen csekket. Ez lett a fülkeforradalom. Jó ez, hogy nevet kapott! Mert így mindig tudni fogjuk, hogy többet ilyet nem tehetünk! Vagy valaki elmondja, hogy mit akar csinálni, vagy menjen haza duzzogni!
A kormány valószínű, hogy csak a hatalom megtartásának technikáját dolgozta ki előre, valószínű, hogy csak a szimbolikus politizálás elemeiben voltak előkészítő munkáik. Tehát ebben a szegmensben tisztázták a célt, a hozzávezető utat, és valószínűleg még a célindikátorok is megvannak határozva. Nem így a gazdaságban ahol csak céljaik voltak. Úgy gondolták, hogy ennyi elég. Csak a hazai gazdasággal és szereplőivel számoltak. De mi egy külgazdaságra támaszkodó ország vagyunk. Méretünkből fakadóan csak akkor vagyunk sikeresek, ha érzékenyen együtt mozdulunk az európai gazdaság motorját adó német gazdasággal.
De térjünk vissza ide a mi kis gazdaságunkba. A hiány abból fakad, hogy többet költünk, mint termelünk. Ez egyértelmű. Ha hiány van, akkor hitelt KELL felvenni! Ha azt olyasmire költik amitől nő a termelékenység, vagy többet tudunk termelni, vagy csökkennek a kiadások akkor a dolognak hozadéka lesz. Persze ez a hozadék van amikor csak lassan, hosszú idővel a befektetés után kezd termelni. Ilyen volt például a magánnyugdíj intézménye. Béke poraira. De ilyen az oktatásba invesztált pénz is. Annak is annyi. Vagy az egészséges élet megteremtésének támogatása. Pálinka vs cigi egy, egy.
Most csak annyit akarok ebből az egészből kihozni, hogy a kapkodás és a mindennapok túlélésének igénye mellett, végre le kéne már ülnie az okosoknak és összehozni valami komoly ország tervet. Ahol az elejétől kezdik, ahol úgy képzelik el ezt az országot ahogy működnie kéne, és amikor ez a terv megvan akkor kezdenék el a hozzávezető utakat kimunkálni. Nem baj, ha valami másképp lesz mint eddig. Nem baj, ha az alkalmazkodó képességünket próbára teszik. De! legyen reális, magyarázzák el, hogy támogathassuk!
Ha a célokat titokban tartják, ha összekeverik az eszközökkel, ha olyasmit vélnek célnak amiben nincs egyetértés, ha azt gondolja valaki, hogy a fondorlatos úton megszerzett politikai eszköz az felhatalmazás is, annak nagyot kell majd csalódnia. Lehet, hogy nem most, hanem évek múlva, de ezt nem úszhatja meg.
Csak az a baj, hogy közben rosszabb pozícióba kerülünk, mint most.
Nekem az a meglátásom, hogy ez nem is csak program, hanem már személy kérdése is.
Ki lesz az akinek elhisszük?
Ki lesz az aki képes leültetni a szemben álló feleket?
Ki lesz az aki nem keveri össze a célokat az eszközökkel?
Ki lesz az aki miközben belül megcsinálja a reformot képes kifelé is figyelni?
Volt két miniszter elnökünk aki az adott szavát tartva, az országot belökte a gödörbe. Mert nem gondoltak bele, hogy jobb az igazságot tudni, mint elkezdeni egy hazárd játékot, amiben mint tudjuk a nyerés esélye 0.
Az egyik Meggyesi Péter az 50%-os béremeléssel a Másik O. V. a 16%-os egykulcsos adójával.
Mindkettőnek nagyon megittuk a levét. Köszönöm, én abbahagynám az ivást!
De ne felejtse senki, hogy közben ne dohányozzatok, igyatok inkább pálinkát!
De a focira van még pénz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.