Azt mondják kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba belelépni. Meg azt, hogy más kárán tanul az okos, és azt is, hogy sajátján a buta.

No hát itt van a mi kis köztársaságunk elnökének megválsztása.

Emlékszünk? Hogyan is volt Sólyom László úr megválasztásánál?

A koalíció megegyezése híján, a Fidesz a neki megfelelő jelöltet tűzzel vassal támogatva (egymás titkos szavazatainak ellenőrzése) sikerült megválasztatnia. Komoly siker volt, a koalíció gyengeségét abszolút mértékben felmutatva.
Az SZDSZ azóta letűnt. Most pedig az derül ki, hogy nem a két párt megegyezésének hiánya okozta az akkori kudarcot, hanem az MSZP képtelensége, a határozott álláspont kialakítására. Persze ez tetten érhető számos más kérdésben is. Utólag könnyű okosnak lenni, elismerem.

Mi ennek a bizonytalankodásnak az oka?

Az, hogy az MSZP máig kettős értékrendet képvisel. Egyszerre akar baloldali és pragmatista lenni. Ezt a tulajdonságát még a rendszerváltásból hozta, ahol e két érdek egybeesett és a pragmatizmus irányával a baloldal is egyetértett.

De mi e kettő közt a különbség?
Anélkül, hogy hosszú fejtegetésbe kezdenék, (mert nem is tudnék) a magam egyszerű módján sommáznám. A baloldali párt a problémákat a dolgozók szemszögéből figyeli és úgy oldja meg, hogy nekik kedvezőbben alakuljanak a dolgok. Kik képesek ezt támogatni. Természetesen a dolgozók. Azok a bérből és fizetésből élők, akik a legtöbben vannak. No meg az a középosztály, aki onnan emelkedett fel, és/vagy tovább lát az orránál. Valamint azok a gazdagok, akik messzire tekintenek, és azt tudják, hogy csak elégedett dolgozókkal lehet hegyet is elhordatni. Aki nem a haszon maximalizálását, hanem biztosítását, biztonságos és hosszú távú megszerzését teszi az első helyre.
Mondhatod, hogy ezt ígéri a FIDESZ is. Ja! :-) Ezért mondjuk, hogy baloldali jelszavakkal operál. De nézzük meg, mit tesz? Fogyasztási adót emel, jövedelemhez kapcsolódót csökkent. Egykulcsos adózást tervez. Ezek és még mások jók. De a vagyonosobbaknak jobbak! Tehát nem baloldali megoldások.

Térjünk vissza az MSZP-hez. A másik vonulata a pragmatista. Mi a probléma ezzel? Hiszen a pragmatizmus lényege épp abban rejlik, hogy a gyakorlatban, legjobban működő dolgokat hozza létre. No igen, de ami a darabonként a leghatékonyabb, az nem biztos, hogy összességében egy irányba mutat. Pragmatistaként távlati célokat nem nagyon vehetek figyelembe, csak problémákat, pillanatnyi helyzeteket. Így persze nem lesz támogatói bázisom, mert amit csinálok, hol ennek jó, hol annak. Illetve, hol ennek nem jó, hol annak. És erre nem jöttek rá sem az SZDSZ koponyái, sem az MSZP balosai. A politika a lehetőségek művészete. A politikai pragmatizmus legfeljebb iparossá teszi a művelőjét. De egy ország irányításához több kell. (Megjegyzem, a baromi nagy pragmatizmus, elvezet a korrupcióig is.)

Most itt van a lehetőség, hogy egy kongresszuson végre értéket válasszanak maguknak az MSZP-sek. Ha sikerül, akkor a másik csapat próbálkozhat máshol. Ha nem, ennek a pártnak befellegzett.

Az elnökválasztási mizériára visszatérve, jól látszik, hogy a frakcióban az értékalapú választás alul maradt, és pragmatista módon akár O. V.-t is jelölhetőnek gondolják. Ezer érvet is képesek felhozni, de egy sem lesz baloldali értékeken nyugvó.

Nekem meg eszembe jutott egy újabb mondás – Ha csendben maradtál volna, bölcs maradtál volna!
Most kivételesen :-) nem az önkritika szólt belőlem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.